A kakasfarok evolúciója

A mai magyar fiatalok számára a koktélozás szokványos időtöltés, és valljuk be, van valami izgalmas, titokzatos, felemelő érzés abban, amikor odaülünk a bárpulthoz, és kérjük kedvenc kevert italunkat. Annak ellenére, hogy Magyarországon pár évtizede az egyetlen koktél, amit szinte mindenki ismert a Molotov- féle volt, manapság száz- és száz féle kevert ital él a köztudatban.

A koktél szó eredetét kutatván legalább annyi féle magyarázatot találunk, mint ahány fajta koktél létezik a világon. Az egyik történet Coctel mexikói királylányról szól, akinek az apja az udvarába érkező amerikai tiszteket különleges italokkal kínálta a 19. század elején.

A katonák azonban azt hitték, hogy Coctel a likőr neve. Egy másik elbeszélés-, ami szintén Mexikóhoz kapcsolódik-, úgy tartja, az egyik félszigeten népszerű ital volt a drac, amely több italféleség fakanállal történő összekeverését jelentette.

Egyszer azonban nem fakanállal, hanem egy kakasfarok nevű növény gyökerével keverték a likõrt. Az itt partra szálló angol matrózok az italt már csak cocktail-ként (kakas farka) rendelték. Egy újabb „kakas- magyarázat” szerint a "cock-ale" a harci kakasoknak adott alkoholtartalmú ital volt, majd a harc végeztével a nézők hasonlót ittak arra a kakasra, melynek farkában a legtöbb toll maradt, azaz a győztesre. Ünneplésként a közönség annyi különbözõ fajtából kevert italt ivott, ahány farok tolla maradt a gyõztes kakasnak. A franciák verziója szerint Monsieur Antoine Peychaud patikus vendégeinek kevert finom italokat, melyeket tojástartóban, franciául coquetier-ben szolgált fel.  A magyarázatok változatosak, ami biztos, hogy a koktél szó az amerikai kontinensen született. A koktél szó meghatározása elõször 1806-ban The Balance and Columbian Repositori napilap május 13-ai számában jelent meg, az elsõ koktélkeverési könyv pedig 1862-ben.

Kevert italokat Amerikában már a 18. század óta fogyasztanak, ám a koktélok szélesebb körű elterjedését az országban furcsa módon mégis az alkoholtilalomnak köszönheti. Ekkor ugyanis a környezõ országokból csempésztek be gyakran nagyon gyenge minõségû szeszt, amit magukban alig lehetett meginni. Egymással keverték õket, hogy elfogadhatóbb legyen az eredmény. A limonádés pohár, a díszítés, a hangzatos nevek mind a hatóságok félrevezetését szolgálták, azt a látszatot keltve, hogy ami a pohárban van, nem is alkohol.

A koktél igazi aranykora a húszas, harmincas és negyvenes években volt. Angliában ez idõ tájt az arisztokrácia körében rendkívül népszerû összejövetel volt a koktélparti, a gazdag amerikaiak pedig, ha nyíltan akartak alkoholt fogyasztani, átkeltek Európába - Párizsba és Londonba-, ahol az amerikai stílusú bárokban amerikai koktélokat iszogathattak. Ezek az italok még rövidek voltak, sok alkohollal készültek a gyors hatás kedvéért. Gyümölcsöt, gyümölcslevet elvétve használtak csak. 1933-ban azonban az amerikai szesztilalom véget ért, a kis bároknak, zugivóknak befellegzett. A koktélok szerepében is változás áll be, az alkohol gyors hatása nem elsõdleges fontosságú többé, a fogyasztók inkábba a felfrissülést, a koktélozás kellemesebb oldalát kezdték keresni. A kevert italok hosszúvá váltak, egyre több gyümölcslével készültek, az alkohol pedig kisebbségbe szorul az összetevõk között.

A II. világháború aztán erre a korszakra is pontot tett. Az alkoholfogyasztó férfiak elmentek harcolni és a nagy szórakozóhelyek bezártak. Ismét teret nyertek a kis, meghitt hangulatú bárok, ám a koktélfogyasztás hanyatlani látszott. A hatvanas-hetvenes évek a lázadás korszaka volt, a Rock'n'Roll, a hippik és a drogok ideje volt, nem a koktéloké. A nyolcvanas évek azonban ismét a koktélok feltámadását hozták, a jelenség még a filmkészítõket is megihlette.

A koktél lényege tehát a társadalmi- politikai viszonyokkal együtt változott. Az alkoholtilalom idõszakában a kevert italok a szükség termékei voltak, elsõsorban az alkoholos hatás kedvéért fogyasztották õket. A tilalom megszûnte után kezdett csak a koktél a szabadidõ, szórakozás eszközévé, s napjainkban mintegy szimbólumává válni. A világháború utáni idõszak folyamatait a társadalomtudósok a fogyasztói, illetve a posztindusztriális jelzõvel szokták említeni. Ennek legfontosabb jellemzõi-, ami a koktélozási szokásokat is magyarázza- a technikai fejlettség okán kialakult óriási mennyiségû szabadidõ, illetve a modern értékrendszer által preferált speciális tudás, annak individuális, kreatív módon történõ mozgósítása.

A szabadidõ alkalmat biztosít a lazításra, szórakozásra, és hogy miért kívánatosabb elszürcsölni egy koktélt, mint beülni egy csapolt sörre valahol? A válasz szinte egyértelmû: a koktél elkészítése már nem egyszerû gasztronómiai tevékenység. A koktél készítése több mint italmérés, a látványos mozdulatok, a díszítés mind- mind a kreatív, alkotó elme produktumai. A kevert ital elfogyasztása nem csupán alkalom a lazításra, hanem izgalmas, mozgalmas élménnyé válik.

A koktélokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Léteznek étkezés elõtti száraz koktélok, napközben fogyasztott médium koktélok, étkezés utáni édes koktélok és alkoholmentes koktélok, sõt az egészségükrõl egy perce se megfeledkezõ embertársaink különbözõ wellness koktélokat is kortyolgathatnak. A legfontosabb mégis, hogy a standard és a fantázia koktélok közötti különbséggel tisztában legyünk.

Standard koktéloknak nevezzük azokat a koktélokat, amelyeket az IBA az 50 legnépszerûbb, klasszikus koktél közé sorolt. Számuk nem változik.

Ezek lehetnek vodka, cognac, rum, whiskey, gin, és tequila alapúak, illetve ide tartoznak még az egyéb long drinkek, alkoholmentes italok. 

Fantázia koktélok mindazok, melyek nem tartoznak a standard koktélok közé. Fantázia koktélt bárki kitalálhat, mint ahogy az a nevében is benne van, készítésnek csak az emberi fantázia szab határt. Itt is érvényes azonban néhány szabály, amit be kell tartanunk. Koktélokat soha ne töltsünk jégre, kivéve a long drinkeket, a koktél 7 cl, a long drink 12 cl italt kell, hogy tartalmazzon, csak minõségi italt használjunk, úgynevezett kommersz italt sose, és végül sose használjunk olyan összetevõt, melynek íze, illata erõs (pl. Jager, Unicum), mert nem lesz harmonikus az italunk.

Azt, hogy egy országban mely koktélok a legnépszerûbbek, nagyban befolyásolja az adott ország nemzeti szeszesitala. Ilyen például Mexikóban a tequila, a Karib-térségben a rum, Franciaországban a konyak, Oroszországban a vodka, Skóciában a whisky. A különbözõ térségek jellegzetes termesztett gyümölcsei tovább árnyalják a kínálatot.

Magyarországon manapság a rum alapú kevert italok a legkedveltebbek, mint például a Pina Colada, Mojito és a Cuba Libre. Népszerû még a vodka alapú Sex On The Beach, Long Island Iced Tea, illetve a tequila alapú Margarita.

Nos, ha ezek után valakinek kedve támad egy díszes italköltemény elfogyasztásához, netán megalkotásához, úgy még egy dolgot kell megemlítenünk.

A koktélok, illetve a készen kapható, alacsony alkoholtartalmú kevert italok megítélése korántsem rózsás a szakértõk közt.

Az Index hírportál 2004-ben foglalkozott a témával egy sokkoló számadat kapcsán. Az IWSR (International Wine and Spirits Record) szerint 2001-ben 722 000 liter, míg 2003-ban, a becsült adatok szerint már 2,52 millió liter fogyott el a készen kapható koktélok, más néven RTD (Ready To Drink) italokból. A szakértõk ezeket rászoktató italoknak hívják, mivel gyümölcsös, édes ízükkel, élénk színükkel elsõsorban az üdítõfogyasztó kamaszok számára vonzóak. A termékek reklámjai is a fiatalokat célozzák meg, ha nem is direkt módon, mivel azt a törvény bünteti, de az alkopopok fogyasztását egyértelműen a szórakozás, partykultúra élményéhez kötik. A kritika szerint ezek az italok minimális alkoholtartalmuk és fogyasztóbarát ízük miatt csökkenthetik a fiatalok alkoholfogyasztással kapcsolatos éberségét, növelhetik motivációjukat az ivásra.

Természetesen a témával kapcsolatos ellenvélemények is olvashatóak. Vannak, akik úgy vélik, az RTD italok, és egyéb koktélok éppen, hogy nem a jövõ alkoholistáinak beetetésére kerültek forgalomba, hanem ellenkezõleg, a kulturált alkoholfogyasztás elterjesztésében lehet fontos szerepük.

Bárhogy legyen is, ha a koktélozás lehetõséget teremt a társas együttlétre, ha a cél nem a lerészegedés, ha az ital elkészítése vizuális és kulináris élmény is egyben, úgy egy koktél elfogyasztása remek nyáresti program lehet.

 Forrás: http://viragcenter.hu/center_magazin/aktualis/a_kakasfarok_evolucioja.html